Ezt a blogbejegyzést még Dél-Afrikában írtam. Életem párja Évi, a héten töltötte be az ötvenedik életévét. Mivel egész életében az afrikai kontinensre vágyott, hát e kerek évfordulója tiszteletére eljöttünk egy Dél-afrikai szafarira.

A Kruger Nemzeti Parkban vagyunk. Ez a leghíresebb és a legnagyobb nemzeti park Dél-Afrikában. A területe akkora, mint Magyarország egyötöde. Még csak az első napon vagyunk túl, de máris rengeteg gyönyörű, izgalmas és érdekes dolgot láttunk. Rájöttem, hogy egy cégvezető nagyon sokat tanulhat az itt élő állatok példájából.

Az első érdekes állat a cégvezető számára

Itt van mindjárt az impala! Ez egy antilopfaj. Nagyon kecses állat. Rengeteg van belőlük. Egy-egy hím állat egy nagy csapat nősténnyel él együtt. A hím a főnök. Teljes jogú ura a háremében lévő nőstényeknek.

A fiatal hímek nagy bikacsordákban járnak. Aztán, amikor valamelyik közülük elég erősnek és bátornak érzi magát, megküzd az egyik nősténycsapat hímjével. Ha győz, onnantól ő lesz a főnök. Ily módon mindig a legerősebb, a legrátermettebb lesz a vezető.

Az embernél ez nem így van, sajnos! Ha minden igaz, a modernkori lovasíjászat megteremtőjétől, Kassai Lajostól származik a következő idézet:

„Az állatvilágban mindig a legalkalmasabb, a legrátermettebb a vezető. Csak az ember képes egy idiótát követni, csak az ember. Az állat nem. Az állati közösségekben a legrátermettebb, a legalkalmasabb mindig a vezető.”

Egy cégben is az az ideális, ha a legrátermettebb lesz a vezető.

Aztán itt a Kruger Park állatainál is érvényesül a marketing alaptörvénye: „Amiből sok van, annak nem nagy az értéke.” Ilyen állat itt az impala. Van belőle itt vagy százharmincezer. Ezért nem nagy a szafari értéke. De a ragadozók között sem túl nagy az értéke. Nem különleges a húsa. Az itt élők csak „Kruger parki hamburgernek” mondják. 🙂

Ezzel szemben nagy a szafari értéke azoknak az állatoknak, amelyekből kevés van. Ilyen például a gepárd, a szervál macska, kaffer szarvasvarjú vagy a vitézsas.

Cégvezetőként az oroszlántól is tanulhatunk!

Képes egész nap hasalni a víz közelében a magas fűben. Az orra előtt sorra jönnek inni az impalák a vízhez. Egész könnyen el tudná kapni őket. De az oroszlán hatékony. Takarékosan használja az erőforrásait! Addig vár, ‒ ha kell, akár egész nap ‒, amíg valamelyik impala mélyebben be nem megy a vízbe. Az szegény belesüllyed az iszapba. Így aztán nagyon könnyű prédává válik.

De a legdurvább nekem az állatsimogatás és az ingyen kapott pályázati pénzek közötti összefüggés. Tudod, amikor elindultunk, Évi arról ábrándozott, hogy talán még arra is lesz lehetőségünk, hogy kisoroszlánt simogassunk. Mostanra már egyáltalán nem akar kisoroszlánt simogatni!

Tudtad, hogy az a szeretett, dédelgetett kisoroszlán, amelyiket simogatnak, gyakorlatilag halálra van ítélve? Hogyan? Amikor kicsi, simogatják, az emberrel él! Amikor nagyobb lesz, lehet vele sétálni. De aztán amikorra teljesen megnő, nem igazán lehet vele mit kezdeni. Mert azért annyira nem szelíd.

Viszont gyakorlatilag életképtelen!

• Hiszen sosem tanult meg, hogyan kell vadászni!
• Sosem tanulta meg, hogyan kell falkában viselkedni!
• Sosem tanulta meg, hogyan kell megvédenie magát!

Ha visszaeresztenék a vadonba, megölné a többi oroszlán. Így aztán eladják a szerencsétlen állatot egy vadásztársaságnak. A privát vadászterület egy adott pontján naponta etetik. Aztán azt mondják a balek európai vadásznak, hogy húha, a területen láttak egy oroszlánt.

Ez igaz is. Hetek óta ott van! 🙂 Az izgatott vadászt néhány napon át hurcolásszák jobbra-balra a vadászterületen. Mígnem, egyszer csak, végre meglátják az oroszlánt. Az szegény elindul az ember felé. Hiszen tudja, tőle kapja a kaját. De most csak puskagolyót kap a képébe. A balek európai vadász meg büszke arra, hogy meglőtte azt a vad, rettenetes „emberevő” oroszlánt.

Ugyanez történik azokkal a cégekkel, amelyek ingyen pénzhez jutnak

Mindig, amikor az állam beavatkozik a természetes piaci folyamatokba, „életképtelen oroszlán” cégeket hoz létre. Csak ezeket a „kisoroszlán cégeket” az állam simogatja!

• Így mentek tönkre azok a nyelviskolák, akik valódi értékesítés és marketing helyett a szakképzési hozzájárulásból éltek.
• Így satnyult el a magyar mezőgazdaság jó része.
• Így fog járni hamarosan sok pályázati pénzből felépített hotel és üzem.

Emlékszel még Misi Mókus kalandjaira?

Tersánszky Józsi Jenő zseniális meséjében Misi Mókus elindult, hogy megtalálja Afrikában az örökké termő fákat. Ezek „Olyan fák, amelyeknek az egyik águk virágzik, a másik águkon már érik a gyümölcs, és a harmadikról éretten hullik lefelé.”

Kalandos utazással meg is találta őket. A fák alatt pedig ott hevertek a kövér mókus rokonok. Jó soruk volt. De csak addig, amíg nem jött a sakál! Az ingyen kajától, a kihívás nélküli élettől olyan kövérek voltak, hogy nem tudtak elmenekülni a sakál elől.

Egy idő után sokszor ugyanígy járnak az ingyen pénzhez juttatott cégek.

• Hiszen sosem tanulták meg, hogyan kell vadászni. Azaz nincs valódi marketingjük és értékesítésük.
• Sosem tanulták meg, hogyan kell falkában viselkedni. Azaz nem alakult ki egy életképes munkatársi gárda és céges struktúra.
• Sosem tanulták meg, hogyan kell megvédeniük magukat. Azaz nincsenek felkészülve a piaci versenyre, az életképes konkurencia támadásaira.

Tanulj az állatok példájából! Legyél rátermett cégvezető! Legyen a portékád egyedi, amiből kevés van! Legyél hatékony, mint az oroszlán! És ne legyen a céged „simogatott kisoroszlán”!

Az oroszlán után szabadon hatékonyabbá tennéd a céged? Ehhez a legrövidebb út a „Ketyegjen a cég, mint a Doxa óra!” előadás.