Mostanában többen is bejelentkeztek hozzánk, hogy szeretnék megnézni élőben, hogyan működik az önjáró cég, hogyan működtetjük a cégünket, a Seminar Consultingot.
Az ügyvezetőm, Lagzi Szilvi nagy büszkén vállalta be a feladatot. Tehette ezt, hiszen két és fél éve ő vezeti a céget. Az ő érdeme a jelenlegi olajozott működés!

Miért mondom a vállalkozásunkra, hogy önjáró cég? Nem vezeti senki?

Mert én, az alapító és a tulajdonos már nem vezetem. Ki tudjam jönni a napi feladatokból. Ezért önjáró cég a miénk.
Csak így megy könnyedén a dolog, ha az ember nem bort iszik, és vizet prédikál. Mi abban segítjük az ügyfeleinket, hogy ki tudjanak jönni a cégükből, és fölé tudjanak emelkedni a szervezetnek.
De úgy jöjjenek ki a cégből, hogy közben jó kontrolljuk marad rajta. Azaz látják, hogy mi zajlik a cégben, és vannak olyan eszközeik, amivel tudják irányítani.
És így végre a cégvezető nem a napi operatív munkában van benne, hanem a jövőt tudja kreálni, és folyamatosan teremteni tudja a cég stabilitását. Hogy a cég évtizedek múlva is egy stabil, szépen gyarapodó, virágzó, prosperáló vállalkozás legyen. Jó fizetésekkel, igazi csapattal!

Milyen a prosperáló cég?

A prosperál szó latin eredetű:

pro: valami szerint
speare: remény
Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy a cég a reményeink szerint működik évtizedek múlva is. Sőt! A legjobb reményeink szerint!

Én három éve átadtam az ügyvezetést és a legtöbb posztomat a cégben. Folyamatos a fejlődés azóta is.
Sikerült leadnom a tréning tartói-előadói posztom egy részét is. Egy éve már, hogy nem én tartom az Értékesítés titkai tréninget és a Kommunikációs tréninget. Néhány hónapja a Bázis1 tréninget sem. De még vannak olyan tréningek, amelyeket én tartok!
Ezzel együtt, ha valaki megnézi a cégünket, az nagyon nagy mértékben úgy működik, ahogy tanítjuk az ügyfeleinknek.
De ez hosszas fejlődés eredménye!

Nem így kezdtem annak idején!

Elmesélem azt a történetet, ahogy huszonegy éve kezdtem ezt a pályát. Na, ez egy olyan történet, amit senkinek sem mondhatsz el, mert különben…

Amikor 1995. október 31-én eladtuk a cégünket, a Mecsek TV-t, volt jó sok pénzem. Azt se tudtam, mihez kezdjek vele. Mégis, másfél év múlva másfélszer annyi pénzzel tartoztam, mint amennyi október 31-én volt. És fojtogattak a hitelezőim, hogy „Gyula fizess, mert szétrúgjuk a seggedet, ha nem fizetsz.”

Pedig már mindent eladtam, amit tudtam. A Mazda 626-ot is lecseréltem egy világosbarna, rozsdás Wartburgra. Akkora rozsdás lyukak voltak a karosszériáján, hogy három ujjam belefért. A család mindig tudta, hogy mikor ért haza apa. Ugyanis volt egy furcsa szokása ennek a Wartburgnak. Amikor leállítottam a motorját, mindig két hatalmasat durrantott. Az utca túlsó végéig elhallatszott!

Na, én ezzel a Wartburggal kezdtem annakidején a tanácsadói pályámat. Amikor az ügyfélhez mentem, mindig két utcával odébb kellett megállnom, hogy ne lássa az autómat.
Hát az így nagyon küzdelmes volt!

Egyszer ráadásul iszonyatosan beégtem

Az egyik nagy ügyfelem egy új boltot nyitott Pécsett a Jókai tér sarkán. A délelőtt tizenegykor kezdődő boltnyitóra engem is meghívott. Már negyed tizenegyre odamentem, hogy a kocsimmal el tudjak tűnni valamelyik környékbeli utcában.

De ott egyirányú utcák vannak!
A bolt előtt kellett elmennem, és balra lefordulnom a Jókai térről a Jókai utcába. A fene se gondolta volna, hogy a tulaj negyed tizenegykor ott áll a sarkon a bolt előtt.

De ott állt, és bámészkodott! Meglátott engem a csoda-Wartburgomban!

És leesett az álla. Szó szerint!
Hidd el, tényleg leesik az emberek álla a csodálkozástól. Ez nem csak valami mondás, mert az övé teljesen leesett. Meglátott engem, kikerekedtek a szemei, leesett az álla, és leguggolt, hogy jobban lásson.

Én elmentem előtte. Pont egy magasságban volt a fejünk, úgy egy méter távolságban. Aztán befordultam a Jókai utcába. Ő utánam fordult guggolva, és hosszasan bámulta hátulról a csoda-barna-Wartburgomon a rozsdás lyukakat.
Hú, de nagy beégés volt!

Hát, ez így elég küzdelmes pálya volt

Odamenni az ügyfélhez és azt ígérni, hogy segítek neki abban, hogy több pénzt termeljen a cége, és hogy jobban menjenek a dolgai. Ez alapján ő joggal volt arra kíváncsi, hogy nekem sok pénzt termel-e a cégem, és hogy nekem jól mennek-e a dolgaim.

Ennek az egyik fokmérője az ügyfelek számára az autó. Nem ritkán volt olyan ‒ amikor még én is személyesen kijártam a terepre értékesíteni ‒, hogy az első értékesítési találkozó végén az ügyfél nagyon udvariasan lekísért egészen a parkolóig.

De ő nem igazán udvarias volt, hanem az autóm érdekelte…

A magyar nyelvben a „vezető” szónak van egy gyönyörű szinonimája: Elöljáró!

Ugyanez történt akkor is, amikor össze akartam fogni a konkurenciával. Már tizenkét évvel ezelőtt is próbálkoztam. De csak mostanra sikerült igazán. Két éve, hogy összehoztuk a PKE-t, a Professzionális Konzultáns Egyesülést.
Ahhoz, hogy én legyek az igazgatója, nekem kellett elöl járni a jó példával. Nekem kellett bizonyítani. Így tudták csak a többiek azt mondani, hogy „Oké, hallgatunk rád.”

Ha önjáró céget akarsz, először példát kell mutatnod, az élen kell járnod! Ráadásul lehetőleg az élet minden területén. Légy valódi elöljáró!

Szeretnél még hasonló történeteket olvasni? Iratkozz fel ingyenesen a Hétzáró gondolatokra, és hetente érkeznek a postaládádba.