A legtöbb cégvezető majd beleszakad a munkába. Merem állítani, hogy az esetek nagy részében sokkal többet dolgozik, mint a beosztottai. Ennek a fő oka az, hogy nem delegálja, nem osztja le a munkát.

Inkább beleszakad!

Nem tudom, hogy Veled is így van-e?

Ha igen, akkor bizonyára elgondolkodsz néha azon, hogy „Most akkor a cég van énértem, vagy én vagyok a cégért? A munkatársaim vannak énértem, vagy én vagyok a munkatársaimért?”

Soha nem tud nagyra nőni a céged, ha nem tudod, vagy nem vagy hajlandó leadni a munkát.

Ha azt gondolod, hogy csak akkor lesz jó, ha Te Magad végzed el, csak úgy lesz jó, ahogyan Te végzed el, ha mindenben Neked kell dönteni, akkor Te egy istenné fogsz válni a cégedben.

Ezzel együtt garantálom, hogy egy nagyon elfoglalt isten leszel. Vedd észre, hogy vannak körülötted további istenek, vagy legalább félistenek!

Az egyik ügyfelem – nagy hazai multi cég vezére – a következőt csinálta: az irodájában, jobbra, rögtön az ajtó mellett egy szekrénysor húzódik. Ha valaki belép az irodája ajtaján, egyből ennek a szekrénysornak az oldalára esik a tekintete.

A szekrény oldalára kitett egy A4-es papírt, amire nagy betűkkel a következőket nyomtatta: „Ne hozz nekem problémát! Van belőle nekem is elég! Gyere megoldási javaslatokkal!„

Onnantól fogva, ha valaki bekopogott és belépett az irodájába, azonnal azt mondta neki: „Figyelj csak! Mielőtt bármit is mondanál, először kérlek, olvasd el, ami oda van írva a szekrény oldalára!”

Innentől az esetek nagy részében az történt, hogy az illető elolvasta, elmosolyintotta magát, és azt mondta: „Ja, oké!” És kiment.

Na, cégvezetőként ez a helyes hozzáállás!

De van egy még jobb sztorim!

Az egyik autókereskedő ügyfelemet „Sas”-nak becézik. Először a munkatársai, majd a barátai nevezték „Sas”-nak. Mára már a két lakli nagy fia is „Sas”-ként emlegeti az apját.

Miért?

Mert egy tréning után autókereskedő barátunk rájött arra, hogy sok esetben a kollégák dolgoztatják őt, és nem ő dolgoztatja a kollégákat.

Onnantól a következőt csinálta: ha egy beosztottja bement hozzá egy problémával, szépen bólogatva meghallgatta, majd megkérdezte tőle:

„Fiam! Tudod-e, hogy mi a különbség a sas és a juhász között?„

„Nem főnök.”

„Na, akkor figyelj rám! A juhász szépen terelgeti a nyáját. A sast meg ez kurvára nem érdekli!„

Na, innentől a kolléga egyből tudta, hogy a főnök felvette a sas nézőpontot, és hogy a főnököt ez a probléma „kurvára nem érdekli.”

Így lett autókereskedő barátunkból „Sas.”

Kedves Barátom! Ne dolgozd Magad halálra! Vedd fel a sas nézőpontot, és add le a munkát a kollégáidnak!