Voltál-e már gumicsont-rágós munkatársi mítingen? Tudod milyen az? Amikor valaki bedob valami jó kis problémát! Egy gumicsontot, amit aztán az egész bagázs elkezd rágni!
A csapat egyik fele a leghülyébb ötletekkel áll elő. A másik fele csak akadékoskodik. A harmadik fele meg csak csendben ül a helyén, unatkozik, és Facebookozik a mobilján. Három óra múlva kijössz erről a megbeszélésről, és azt mondod: „Hát ez a mai munkatársi gyűlés biztos jó volt valamire! Csak azt nem tudom, hogy mire!”

Eszembe jutott az egyik leggyakrabban elkövetett marketing hiba. Remélem, Te nem csinálod. Sok cégnél látom, hogy azt a terméket, azt a szolgáltatást nyomja a reklámjában, ami nem megy. A döglött tehénbe próbál életet lehelni. Mondjuk székeket árul. A faszékeket viszik, mint a cukrot. A műanyag szék pedig senkinek sem kell. Erre nyomják a műanyagszék reklámot, mint süket a csengőt. A faszékeket pedig hanyagolják, mert „Az reklám nélkül is megy.” Egyszer tartottunk az ügyfeleimnek egy kis marketing előadást. Részt vett rajta egy kis, három fős autógumis cég tulajdonosa is, az egyik vidéki nagyvárosunkból.

Voltál-e már gumicsont-rágós munkatársi mítingen? Tudod milyen az? Amikor valaki bedob valami jó kis problémát! Egy gumicsontot, amit aztán az egész bagázs elkezd rágni! A csapat egyik fele a leghülyébb ötletekkel áll elő. A másik fele csak akadékoskodik. A harmadik fele meg csak csendben ül a helyén, unatkozik, és Facebookozik a mobilján. Három óra múlva kijössz erről a megbeszélésről, és azt mondod: „Hát ez a mai munkatársi gyűlés biztos jó volt valamire! Csak azt nem tudom, hogy mire!” Az egyik ügyfelem, aki sokat dolgozott multiknál, ezt úgy hívja csak, hogy „fingfűrészelés.” Egy ilyen munkatársi gyűlés nem több valamiféle intellektuális maszturbálásnál.

Az egyik tréningemen a gazdagságról, Rejtő Jenőről, Piszkos Fredről és Wagner úrról beszélek a résztvevőknek. Wagner úr Rejtő egyik komikus regény alakja! Több könyvében is szerepel! Wagner urat Rejtő így jellemzi: „Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, hosszú búzakék szakáll vonul félkörben. Inget nem visel, ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Szokása mindenkit Sztrovacsek névvel illetni, de a szó értelmét senki nem tudta megfejteni.

Azt gondolom, hogy Neked is és nekem is, mint cégvezetőnek van egy nagy problémánk. Mi ez a probléma? Hát a következő: A cégvezetés nem egy szakma! Hanem sok szakma! Nézzük, mi mindenhez kell értened cégvezetőként: ‒   PR ‒   Marketing ‒   Értékesítés ‒   Pénzügy ‒   Számvitel ‒   Vezetés ‒   Szervezés ‒   Az embereid motiválása ‒   Célkitűzések ‒   Lélektan ‒   Számítástechnika ‒   Belső kommunikáció ‒   Külső kommunikáció ‒   Álláshirdetés, személyzeti interjúk, személyzet kiválasztás…. És persze nem árt, ha ahhoz a technológiához, tevékenységhez is értesz valamennyit, amivel a cég foglalkozik. Ha egy pékséged van, nem árt, ha ismered a pék szakmát. És még valószínűleg egy csomó mindent kihagytam!

Ha megkérdezek egy átlag magyar cégvezetőt, hogy mennyi a félretett tartalék a cégében, akkor nem érti a kérdést. Vissza szoktak kérdezni, hogy „Milyen tartalék?” Akkor mondom nekik, hogy „Tudod, olyan tartalék tartalék.” A válasz szinte mindig az, hogy „Ja! Az  nincsen.” Néha pedig az, hogy „Párszor elkezdtem félretenni pénzt, de mindig elköltöttem.” A Bázis2 tréningemen, amikor a pénzügyi rendszerről beszélünk, meg szoktam kérdezni a résztvevőket, hogy szerintük mennyi tartalék lenne ideális egy évi 50 millió Ft árbevételű magyar vállalkozásnál. Szinte mindig 5 millió Ft-ot mondanak.

Sokszor mondom az ügyfeleim valamelyikének, hogy „Gyere ki a szekrényből! Nem tudod úgy eltolni a szekrényt, hogy benne vagy!” Hogyan tudsz legkönnyebben kijönni a saját céged „szekrényéből?” Egy tréninggel! Két napig kívülről nézel rá, egy más nézőpontból. Nagyon sokat tud adni. Amikor napokig rágódsz egy problémán, amikor csak megy a fejedben a forgó-morgó, amikor nem tudsz dönteni, akkor nincs elég nézőpontod. Benne ülsz a dologban. Nem látod, csak belülről.

A Te problémáidat emberek okozzák! Nem hiszem, hogy álmatlan éjszakáid vannak az irodabútorzat lakkozása miatt. Nem hiszem, hogy éjszakánként álmatlanul forgolódsz az ágyadban a fénymásolópapír miatt. A Te aggodalmaid az emberek miatt vannak. Hogyan bánjál az emberekkel? Itt van két egyszerű tipp! Soha ne értékeld le őt, magát a személyt! Leértékelheted azt amit csinált, de nem az embert. Mondhatod azt, hogy „Nézd már milyen hülyeséget csináltál!” De soha ne mondd azt, hogy „Nézd már milyen hülye vagy!” Mondhatod azt, hogy „Ami kijött a kezed alól elég nagy marhaság.” De soha ne mondd azt, hogy „Mekkora nagy marha vagy!”

Szóval a nagy kérdés az, hogy vajon tudhatják-e a kollégák egymás fizetését? A nagyon határozott válaszom az, hogy IGEN!!! Miért? Én inkább azt kérdezném Tőled, hogy miért nem? Tudod, minél több titkolnivaló van egy szervezetben, egy cégben, annál nehezebben fog működni. Ha végiggondolod, a logika alapján, Te is erre a következtetésre fogsz jutni. Amikor valamit titkolni kell, akkor ott az esetek nagy részében disznóság van.

Sokszor fordulnak hozzám az ügyfeleim a következővel: Mi van akkor, ha egy munkatárs néhány év alatt kitanulja a szakmát, jó kapcsolatrendszert alakít ki az ügyfelekkel és a beszállítókkal, elsajátítja a cég tevékenységének minden csínját-bínját, aztán felmond. Ez a kisebbik baj, de néha saját konkurens céget alapít, vagy átmegy a konkurenciához, és viszi magával a céges ügyfélbázist, meg persze az értékes tudást. Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni?

Van egy fickó az USA-ban, aki felküzdötte magát a világ leggazdagabbjainak a sorába. A milliárdosok közé! Természetesen dollárról beszélek, nem forintról! A Forbes Magazin négyszázas listáján ő a háromszázhatvanötödik! Bob Duggan-nek hívják! A szlogenje a következő: „Tudnod kell, hogy hogyan kell tanulni, mielőtt valójában tudást szerezhetnél.” Ez bizony nagyon kemény! De igaz!

A legtöbb cégvezető majd beleszakad a munkába. Merem állítani, hogy az esetek nagy részében sokkal többet dolgozik, mint a beosztottai. Ennek a fő oka az, hogy nem delegálja, nem osztja le a munkát. Inkább beleszakad! Nem tudom, hogy Veled is így van-e? Ha igen, akkor bizonyára elgondolkodsz néha azon, hogy „Most akkor a cég van énértem, vagy én vagyok a cégért? A munkatársaim vannak énértem, vagy én vagyok a munkatársaimért?”